Dortmundi cserekapcsolat 2019

Egy hét Dortmundban

Hétfőn egy izgalmas repülőút után szerencsésen landoltunk Düsseldorfban. Ott buszra pattant a csapat, és irány Dortmund! Meg sem álltunk az iskoláig, ahol egy nagyon kedves tanárnő fogadott minket. Bemutatta a sulit, majd az aulába mentünk, ahol már a németeink vártak minket. Bemutatkoztunk egymásnak, aztán mindenki hazament a családjához. Másnap projektmunkával kezdtük napot. A feladatunk az volt, hogy egy “mini emlékkönyvet” készítsünk dortmundi fotókkal, színes feliratokkal tarkítva. A nap következő állomása a Kokerei Hansa nevű kokszoló volt. Ott egy érdekes, ám talán túl hosszúra sikeredett idegenvezetésen vettünk részt, megtudhattuk, hogy a dortmundi kokszoló is szinte ugyanolyan, mint a dunaújvárosi. Ebéd után a város főterére sétáltunk, bekukkantottunk a városházára és a tanácsházát is megcsodáltuk. Ezután utunk egy régi sörgyárhoz vezetett, ami ma már művészeti központként működik. Felmásztunk a tetejére, onnan is megkémleltük a várost. A sörgyár tetejéről látott templomokat szerdán a projektmunka folytatása után látogattuk meg, többek között azt az evangélikus templomot, ahol évekkel ezelőtt a Széchenyi vegyeskara is énekelt. Ezután egy kis szabadidő következett, mindenki kedvére vásárolgathatott, míg el nem indultunk a kikötőbe. Az idegenvezető hölgy teljes átéléssel mesélt nekünk Dortmund kikötőjéről, mi pedig nyitott fülekkel hallgattuk. Kiderült, hogy még Dunaújvárosból is szállítanak oda hengereket, s, hogy furcsa mód Dortmundnak rendőrhajó helyett tűzoltóhajója van. Késő délután értünk haza a családjainkhoz. A hét 4. napján már nem csak a magyar csapat kelt útra, ezúttal a német diákok is velünk tartottak. Elsőként egy hatalmas  trambulin csarnokba mentünk, mindenki jól kiugrálta magát, szuperül szórakoztunk. De ezzel még nem ért véget a sportolás! Az iskola tornatermében egy közös kidobóval folytattuk a napot, majd a fiúk fociztak, a lányok tollasoztak vagy kosaraztak. Hat körül kimentünk az udvarra, ahol a családaink már belevetették magukat a grillkolbászok elkészítésébe. A közös grillezés fantasztikusan sikerült, nagyon jól összekovácsolódott a két csoport. A Bratwurst pedig, uramisten, de finom volt!

Pénteken, a projektünk befejezését követően- nagyon jól sikerültek- kicsit fáradtan, de annál lelkesebben indultunk egy technikai múzeumba. Itt lehetett választani, aki akart a múzeumba ment, míg azok, akiket kevésbé érdekelt a videójátékok fejlődése, egy kilátóhoz túrázhattak el. Én a túrázást választottam, gyönyörű helyen sétáltunk, még a szánk is tátva maradt a kilátástól! Természetesen a többiek sem unatkoztak a videójátékok világában. Dél körül a városházához gyalogoltunk, ott egy 16 éves svéd lány által életre keltett diáktüntetés szemtanúi lehettünk. Kicsik és nagyok együtt szólaltak fel a klímaváltozás ellen, kreatív plakátjaikkal közösen hódították meg a város utcáit. Napunk utolsó állomása az olimpikonok evezőhelye volt, 4 fős csónakokba pattantunk, és kicsit félve vízre szálltunk. Szerencsére megúsztuk szárazon, a végére szuperül belejöttünk. A hétvégét mindenki a családjával töltötte. Mi szombaton Wunder Waffelt ettünk, és sétáltunk a városban. Társasjáték-estét tartottunk, magyar társasjátékot játszottunk, zengett tőlünk a ház, olyan hangosan és olyan sokat nevettünk. Vasárnap elkészítettem életem első rakott krumpliját ebédre a családomnak, nagy megkönnyebbülésemre ízlett nekik. Este megnéztük Dortmund legszebb mesterséges tavát, a Phoenix-see-t, ami egy régi vasgyár helyén keletkezett. Eszméletlenül gyönyörű az a tó, a vize tiszta, a partja rendezett. Majdnem fürödtem is benne, mivel megcsúsztam egy kövön. Szerencsére a fürdésre csak hétfőn került sor, kis csapatunk ugyanis kirándulásunk utolsó napján az élményfürdőbe látogatott. Bár az evezésnél nem lettünk vizesek, ezt már senki nem úszta meg szárazon. Még az sem, aki a medence mellől figyelte az eseményeket. Fürdés után éhesen vetettük neki magunkat az iskolai ebédnek, s elérkezett a búcsú ideje. Átadtuk a közös ajándékokat, címet cseréltünk, és megígértük, hogy jövőre is találkozunk, addig pedig szorgosan levelezünk. A busz már várt minket, egy utolsó ölelés, és nyakunkba vettük a lábunkat, meg a bőröndjeinket, elindultunk Düsseldorfba. Ezzel viszont még nem értek véget az izgalmak! Balázs nyert egy hatalmas medvét szombaton, s mivel mindenképpen haza akarta hozni, kénytelenek voltunk trükközni a csomagfeladásnál. És vajon kinek a bőröndje lett az áldozat? Az enyém. Végülis megoldottuk, és hazajöhetett az óriás mackó. A repülőtéren már vártak az aggódó szülők, és elindultunk Dunaújváros felé. Késő este izgatottan, boldogan és kicsit kimerülten dőltünk ágyba. Még mindig teljesen izgalomba jövök, ha eszembe jutnak ezek a napok.

Annyira, de annyira klassz volt!

Köszönöm! (Szekszárdi Dóra 10.B)